Az IHM oszlopos tagja Varga Győző és felesége - számukra - rendhagyó dologba vágták a fejszéjüket. És a pár hölgytagja kifejezetten nagy szerepet vállal az új szerepkörben...

A házaspár könyvet ír. Egy életmód és szakácskönyvet. Ebben aztán minden esetre lehet egy nagyon jó receptet, tanácsot találni: utód érkezéséhez, a szoptatási időszakra, depresszió esetén, elhízás esetén. Mindezt olyan utánozhatatlan, "mirigyes", könnyed hangvételben. Ettől még lehetne egy szokványos könyv?! Nos lehet, de nem akkor, ha a könyv célcsoportját nézzük!
Mert ez a könyv nem másnak szól, mint mindenféle fajta és nemű KUTYÁKNAK és persze gazdáiknak. A könyvben több közszereplő is megszólal, hogy büszkélkedhessenek kedvenceikkel.

Egy kis ízelítő a szerzőtől, Menyhárt Böbétől:
Bizsu. Így hívják azt a golden retriever kislányt, aki immár három és fél éve a családunk tagja. Nem mondtam még? Nálunk Bizsu családtag és természetesen ezzel ő is tisztában van. Nagyon is... Van két gyermekem, egy fiú és egy lány. Az egyik Bence, aki mindjárt 7 éves és szeptembertől már iskolába jár, a másik Bizsu, aki három és fél éves és a Margitszigetre jár. Futni. Apával, vagyis a férjemmel, Győzővel. Bár mostanában ezt a tevékenységet mindketten elhanyagolták, aminek meg is lett az eredménye, hiszen Bizsu jó pár kilót felszedett. Mondjuk a férjemről nem is beszélve.....

Szóval most Bizsu ezerrel fogyókúrázik. Mondjuk a párom is, de ő reményeim szerint megoldja maga a fogyókúráját, viszont Bizsunak nekem kell összeállítani az étrendjét, ami egyáltalán nem egy egyszerű feladat. Gondoljunk csak a baráti összejövetelekre, vagy egy-egy családi hétvégére nálunk, amikor aztán van eszem-iszom. No, hát ilyenkor, aki a legfinomabb falatokat kapja - természetesen az asztal alatt - az Bizsu. Hiába mondom, hogy ne adjanak enni a kutyának, mert diétázik, én vagyok az első, aki elgyengül. És ezért utálom is magamat, de ki tudna ellenállni azoknak a nagy barna könyörgő kutyaszemeknek, ahogyan esdeklően rám néznek, miközben ő óvatosan az ölembe helyezi a fejét és dorombol mint egy kiscica. (Biztos a szomszéd macskától, Kázmértól tanulta).

Hát én nem tudok, úgyhogy Bizsu súlyproblémája még mindig terítéken van. Nem is kell mondanom, hogy ilyenkor a vendégek is feljogosítva érzik magukat arra, hogy enni adjanak a kutyának, mert hát ha a házigazdának szabad, akkor ugyebár nekik is. Ennek általában az az eredménye, hogy az este végére Bizsu már fekve eszik. Nem baj, majd holnaptól fogyókúrázunk!!! Gondolatban ezzel a felkiáltással nyugtatom magamat, aztán legbelül mosolygok egy kicsit.....ez is olyan emberi......

Egy kedves amerikai barátom mondta egyszer, hogy nem érdekli mennyibe kerül, de klónoztatni akarja a kutyáját, mert nem képes nélküle élni. Ekkor döbbentem rá, hogy számára a kutya is ember. Nem kellett sok idő, hogy én is felfogjam, ezzel a hozzáállással nincs egyedül a mi kis bolygónkon, sőt Magyarországon sem. Ma már mi is ezt valljuk, sőt így is élünk. Ebben a megközelítésben mutatjuk be kedvenceinket, akik - hasonlóan az emberekhez - örülnek, boldogok, depressziósok, féltékenyek, sőt Amerikában még pszichológushoz is járnak, ha pl. gazdáik elválnak, azaz teljesen egyenrangú családtagok.